Egy hagyományos értelemben vett tárolós kazán tárolójának felfűtése általában egy csőkígyó vagy egy hőcserélő segítségével alulról történik és a víz utánpótlást is innen kapja. Ennek az a hátránya, hogy meg kell várni, amíg az egész tároló felmelegszik és utána kérhetünk tőle kívánt hőmérsékletű melegvizet.
Ezzel szemben egy rétegtároló felfűtése felülről történik, és innen nyeri ki a melegvizet is. A tároló geometriai kialakítása illetve a forró- és hidegvíz fajsúlykülönbségének hatására kialakul a rétegződés. Ezáltal a rétegtárolós kazántól hamarabb és melegebb vizet kérhetünk.
A felfűtés alatt a réteg egyre jobban kiterjed a tárolón belül addig amíg a teljes tároló el nem éri a felhasználó által beállított kívánt melegvíz hőmérsékletet. A felmelegített használati víz a melegvízcsap megnyitása után a tároló felső részéből vételezhető, mikozben a hálózati nyomás következtében a tároló alsó részébe melegvíz áramlik. A feltöltés ismét elkezdődik ha a tárolóban elhelyezett hőmérsékelt érzékelők a beállított hőfok alatti értéket mérnek. Ezáltal kialakítható 3-4 különböző hőmérsékletű réteg is.
Tehát a rétegtároló előnye az energiatakarékosabb üzem és a rövidebb felfűtési idő.
